Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Utolsó Sárkány - Víz és Tűz 1. évad

Az Utolsó Sárkány 1. - Víz és Tûz A TÖRTÉNET:

 

 "-Vigyázz! Ha leejted, össze törik, és nem tud kikelni! Te két bal kezes. -Ne piszkálódj állandóan! Csak ki csúszott a kezembõl! Bárkivel meg történhet." Na tessék! Már megint veszekednek. Yara és Alex közös jellemzõje. Bár elképzelni is érdekes, hogy hogyan csúszhat ki egy kézbõl egy pikkelyes sárkánytojás. Fõleg ha érdes. Ja igen! Hogy hogyan került hozzájuk sárkánytojás? A történet röviden így hangzik: Volt két barát, egy lány és egy fiú. 11 évesek voltak amikor megszöktek otthonról, és már betöltötték a 15-öt. A vadonban éltek, és vadászattal foglakoztak. Viszont Yara, miközben vadászni készült, betévedt a faluba. Este volt, és annyit látott, hogy... nem látott semmit. Ki halt volt minden, és az egyik pillanatban, feltûnt egy fekete ruhába öltözött fiú, lovon szágúldva, miközben a kezében vitt valamit. Egy sárkány repült utána, és úgy tûnt, az kell neki, ami a fiúnál van. A lány vissza futott Alexhez, és hívta, hogy kövesse. Így kezdõdtek el a kalandjaik. De mit vitt magával a fiú? Tényleg egy sárkány volt, ami ott repült? És miért akart Yara utánuk menni? Ki egyáltalán az a Hayold király? Ki a Víz, és ki a Tûz

 


 

                                                        1. fejezet

 

                                                A Sárkány tojás

 

                                                    

 


 

  Már napok óta csatangoltak az erdõben, de még mindig nem akadtak rá a fiúra, és az állítólagos sárkányra. Mivel Yara nem volt biztos abban amit látott, Alex többszõr is próbálkozott azzal, hogy vissza fordulnak. De hát,... sosem járt sikerrel. Nagyon makacs lány volt Yara, az biztos. A fiú ezt nem szerette benne. Sosem nyert szócsatában.

 

 -Yara, az erdõ vadjaira, mondd már meg, hogy meddig akarsz menni!-nyafogott Alex.

 

 -Ne légy ennyire türelmetlen! Különben is: addig nem fogok vissza fordulni, amíg nem tudom meg, hogy mit vitt magával az a fiú, és, hogy sárkány volt-e az, amit láttam, vagy nem. Te vissza mehetsz ha akarsz.

 

 -Azt már nem! Nem foglak itt hagyni. Inkább veled tartok.-mondta a fiú, és ezzel befejezték a beszélgetést. 

 

  Hosszú órákon át mentek a Déli-folyó irányába, eredménytelenül. Már a lány is kezdte feladni a reményt, amikor hirtelen kiáltás hallatszott. Egy fiú kiáltott. Yara elsõ benyomása az volt, hogy az lesz az, akinél az a valami volt. Elkezdtek mind a ketten szélsebesen futni, és amikor odaértek, ledermedtek.

 

  Te magasságos szent vadon! Egy 5 méter magas, 10 méter hosszú sárkányt pillantottak meg. De a fiú is ott volt. Egy szikla mellett feküdt, ordítozott, és a kezében lévõ kerek valamit szorongatta. A sárkány, úgy látszott nagyon pikkel rá, mert csak úgy csapkodott a farkával jobbra, balra.

 

 -Ááá! Segítség!- kiáltott a fekete ruhás fiú- Menj innen, te,... te óriásra nõtt gekkó! Hadj békén!

 

 De a sárkány, nem pedig óriás gekkó, mintha megértette volna. Sértésnek vette a gekkózást, ezért már a tûzfújáshoz folyamodott. Fura módon nem találta el a fiút. Vagy direkt célzott mellé?

 

 -Istenem, mit csinál?- háborodott fel Yara- Nem veszi észre, hogy az kell a gekkó, akarom mondani sárkánynak, ami nála van?

 

 -Szerintem nincs kint mind a négy kereke. Minek cipeli azt a valamit? Én a helyében már megettem volna.- jelentette ki unottan Alex, és a korgó gyomrára nézett.

 

 -Segítek neki. Alex, ha szólok gyere oda, és segíts el venni azt a valamit.

 

 -Ööö... Akkor most kinek is segítünk? Az óriás gyíknak, vagy a gyagya fiúnak?

 

 -Csak csináld!- mondta a lány, és megindult. Gyorsan közeledett, és amikor oda ért, hirtelen beugrott a szikla mögé. A fiú mögött volt, és meg látta azt, ami a kezében van: egy sárkány tojás!

 

 -Hé, te, fiú.- súgta neki oda Yara- Add oda a sárkánynak a tojást! Az kell neki.

 

 -Nem adom! Nem lehet. 

 

 -Miért nem? Akkor oda adom neki én!

 

 -Wááá!- hallatszott a sárkány üvöltés. Egy pillanat alatt felszállt, és nagyot csapott a szárnyaival. Alex neki csapódott egy fának, Yara 10 métert repült hosszában, a fekete ruhás pedig átfordult a sziklán, és el ejtette a tojást. A sárkány gyorsan le szállt, felkapta a tulajdonát, és el repült.

 


 


 

                                                    2. fejezet

 

                                               Lewis, a vadászfiú 

 

                                     

 

 

 

   Alexnek tért vissza legelõbb az eszmélete, de még õ is szédelgett. Amilyen gyorsan, és esés mentesen csak tudott, oda szaladt Yarahoz. Néhányszor meg rázogatta, és a lány ki is nyitotta a szemét. Eleinte forgott vele a világ, de aztán újra normálisan látott. 

 

  Ahogy felkelt, máris azt a fiút kereste a tekintetével. Egyszerre kiszemelte. A szikla mellett feküdt, és semmi életjelet nem mutatott. Aztán amikor Alex és Yara közelebb mentek, lassan, lassan fel tápászkodott. Fel állt ugyan, de egyszerre hátra esett.

 

 -Jól vagy?-kérdezte a lány

 

 -Ööö... Igen, persze. Miért ne lennék jól?... De kik vagytok ti?

 

 -Én Yara vagyok, õ pedig Alex. Kicsit zizi.

 

 -Hé! Kit nevezel te zizinek?- kérdezte sértõdötten Alex, amikor meg látott egy nyulat- Nézzétek! Kaja!

 

Azzal el is kezdett futni a nyúl után egy bottal.

 

 -Egyébként engem Lewisnak hívnak. Vadász vagyok.

 

 -Ó, az remek. Örülök.- mondta mosolyogva a lány, és kezet fogtak- Na és miért vetted el azt a sárkány tojást? Egyáltalán honnan került ide az a sárkány?

 

 -Igazából ez hosszú történet. Különben meg: a tojás engem illet meg, és egy másik személyt. Aki nem tudom, hogy ki. Amúgy a sárkány Wortonból került ide.

 

 Yara értelmetlenül nézett Lewisra. "Worton? Hát az meg mi?" Úgy tûnt a fiú megértette a nézést, mert választ adott rá.

 

 -Worton egy középkori falu. A Honay-tó (honai) mélyén van egy kapu, azon át mész, és Wortonban vagy. Sárkányok hemzsegnek ott, persze nem a faluban, hanem a Zowlin-völgyben (Zsowlin) és az Acin-hágón (Ákin).

 

 -Hûha! Érdekesek ezek a nevek. Jó sokat tudsz Wortonról. Talán onnan való vagy?

 

 -Félig. Az apám ott született, viszont édesanyám itt, a közeli faluban. 

 

 -Értem. Én nem ismertem az apámat... Anyukámtól pedig elszöktem Alexel együtt. Nagyon kegyetlen volt mind a kettõnk édesanyja, ezért úgy döntöttünk, hogy megszökünk. 11 éves korunk óta az erdõben élünk. 4 év... elég kemény volt, de túl éltük...

 

 -Ti.. már négy éve... éltek az erdõben?- kérdezte nagy meglepõdöttséggel Lewis.

 

 -Igen. Tényleg, te akkor hol laksz? Vagy miért loptad el a tojást? Kérlek mondd el!

 

 -Most Wortonban lakom. De elõre szólok, hogy hosszú történet, hogy miért loptam el a tojást!

 

Yarat nem zavarta, hanem már el is helyezkedett a sziklán. Nagyon érdekelte, hogy egy közönséges vadász fiú miért lop el egy nagy értékû sárkány tojást. Elég veszélyes lehetett. Na de most komolyan! Ennyire bolond lenne? Igencsak nagy bátorság kell ahoz, hogy valaki el lopjon egy sárkánytojást.

 

 -Édesanyám egyszer azt mesélte, hogy volt 300 éve egy lány, és egy fiú. Õk voltak közösen a  Yin és a Yang. Víz és Tûz. Az volt a dolguk, hogy megóvják a sárkányokat a vadászoktól. De egy napon, egy Deron nevû fej vadász levadászta azt a sárkányt, aminek szívében benne rejlik, az örök élet titka és király lett. Minden sárkányt megölt, kivéve kettõt. 200 éven át élt mind a kettõ, de aztán õket is megölték. Mindössze két sárkány tojás maradt. Azt a két tojást találta meg a Yin és a Yang. Felnevelték a sárkányokat, és szabadon engették õket. De az egyik sárkányt szintén megölték. Amikor a másikra is sor került volna, megjelent egy villás farkú sárkány, ami Deron királyé volt. Még mindig élt, több mint 200 éven át, hála az örök élet titkát rejtõ sárkányszívnek. A villás farkút, Deron király küldte, és vele ölette meg a sárkányt. A tojást nem vette észre, hanem amikor el repült, véletlenül bele lökte a folyóba, és meg fagyott. Nem tudom, hogy hány éven át volt megfagyva abban a folyóban, de amikor elmentem halászni, megláttam, és nagy nehezen kiszedtem. Hazavittem, és beleraktam egy széna boglyába. 3 napig ott volt a házunknál, aztán megjelent a zsarnok király sárkánya. Tudod, Deron királyé. Még mindig éltek! Nagyon megijedtem. Már egyedül laktam, mivel a szüleim meghaltak... A sárkány a tojást akarta, de én nem adtam. Megölhetett volna a zsarnok sárkány, de nem tette! Hagyta, hogy el meneküljek. De leégette a házamat, és üldözõbe vett. És itt rájöttem, hogy mi folyik itt. Talán hihetetlen, de igaz. Én vagyok a...!- itt nem tudta befejezni, Alex rohant oda hozzájuk kiabálva.

 

 -Nézzétek! Megfogtam a nyulat- kiáltotta, és felmutatta a zsákmányát, a fülénél fogva- Lesz vacsi! Nyami, már annyira éhes vagyok!

 

 -Alex, te mindig csak a hasadra gondolsz?- korholta le Yara.

 

 -Hagyd csak. Már én is éhes vagyok.- mosolygott Lewis- Gyújtok tüzet.

 

 -Jól van. De még nem mondtad el végig. Te vagy a... ? Itt abbahagytad.

 

 -Ó, tényleg. Majd vacsoránál elmondom.- azzal elindultak a tisztás közepéhez, faágakat gyûjtöttek, és elkezdték sütni a nyulat.

 


 


 


 

                                                     3. fejezet

 

                                                  Víz &Tûz,

 

                                                 Yin & Yang

 

                                            

 


 

 Miközben ették a vacsorát, beszélgettek. Nem volt érdekes a téma annyira, hogy azt le kéne írni. Mert csak a szokásosat beszélték: ki hol lakik, vagy lakott, milyen élete volt, stb. De Yara azt várta, hogy Lewis meg említi azt, amirõl délután beszélgettek. Valami nem volt neki világos. Elõször is, az, hogy akkor õ most mi? Mert így fejezte be a mondatát: Én vagyok a...! Illetve nem befejezte, hanem félbe szakították. Alex a mindig üres hasa miatt, folyton félbe szakítja az ilyen fontos beszélgetéseket.- gondolta. De leginkább azt nem értette, hogy akkor Lewis ellopta a tojást, vagy sem? Mert azt mondta, hosszú lesz az a történet, amiért ellopta a tojást. De hát nem is lopta akkor el, ha a folyóban találta meg. Akkor mit hord ez itt össze? 

 

 Nem bírta tovább, muszáj volt fel említenie:

 

-Lewis, akkor te most elloptad a tojást? Mert ha a folyóban találtad jégbe fagyva, mondjuk nem is értem, hogyan fagyhatott oda, akkor az nem számít lopásnak! Vagy igen?

 

 A vadászfiút nagyon meglepték ezek a hirtelen kérdések. Egy jó ideig csak bámult a lányra, aztán végre meg szólalt:

 

-Ja, igen! Tudom mire gondolsz. Igazad van. Csak tudod, hát... csak úgy elhoztam onnan, és ez olyasmi mint a lopás. Ezért is mondtam azt.

 

-Mivõl ban só?- kérdezte Alex teli szájjal, mert õ nem tudta, hogy mirõl beszélnek.

 

-Á, semmi. Hosszú történet. De ha akarod elmesélhetem neked is.- mondta a vadászfiú.

 

Alex bólogatott, s közben két pofára tömte az ételt. Egyáltalán nem volt dagi, csak szeretett enni, de aztán mindig ledolgozta. Lewis története félig lekötötte, de leginkább a nyúl húsra ügyelt. Talán felét megjegyezte annak, amit az új társuk mondott. Viszont Lewis ott meg állt, hogy õ kicsoda valójában. Nem merte elmondani. Viszont Alexnek is feltûnt, hogy nem beszél senki sem.

 

-Vége van az esti mesének?- kérdezte.

 

-Mi történt? Miért nem mondod tovább?- kérdezte Yara. 

 

 A fiú nem válaszolt. Csak maga elé nézett. Talán õ sem tudja, hogy kicsoda õ valójában. De Yaranak és Alexnek is fel tûnt, hogy fontos dologról van szó. Talán nem is az, hogy nem tudja, hanem fél el mondani. 

 

-Na, mondd már!- sürgette Alex- Annyira ciki? Te vagy talán a Lochnessi-szörny? A Jeti? Vagy Csingiling?

 

-Nem!- kiáltotta dühösen. Az arca is vörös lett, nem volt valami szép látvány.

 

-Hé,hé! Nyugodj meg!- kérte Yara- Ha nem akarod nem kell elmondanod. Csak ne légy Tûz, mert a Víz úgy is el olt! Kár a gõzért.

 

 Lewis hirtelen felkapta a fejét, a lány szemébe nézett, és azt mondta.

 

-De, most, hogy tudom, te ki vagy, elmondhatom!

 

-Eddig is tudtad, hogy ki vagyok.- nevetett a lány.

 

-Nem, nem úgy értem. Hogy valójában ki vagy!- na most mi van? Hiszen tudja, hogy õ ki valójában! Yara, az erdõben élõ lány. Mirõl beszél ez az eszement?

 

-Tudom, hogy még csak most ismertetek meg, és elsõ hallásra furcsa lesz, de higgyetek nekem!... Yara, te vagy a Víz! Én pedig a Tûz! Yin, és Yang. A mi feladatunk, hogy...

 

-Tessék?- kiáltott a lány- Én ember vagyok, nem pedig Víz! És te se vagy Tûz, hanem egy vadászfiú! Miket beszélsz?

 

-Mondtam, hogy furcsa lesz, de ez az igazság. Kérlek, hadd mondjak el valamit, aztán kérdezhettek.

 

Yara és Alex össze néztek. Egymás tekintetébõl ki vették, hogy oké, rendben. Legyen így!

 

-Ugye emlékeztek arra  a történetre, amit meséltem nektek?- bólintottak- Rendben. Nekünk is az a sorsunk, hogy védjük a sárkányokat. Ugyan már csak egy olyan sárkány van, ami jó, és nem a rosszat szolgálja. Mert az összes többi, ami Wortonban él, át állt Deron királyhoz, az ez világi sárkányokat pedig megölték. És az a sárkány igaz, még csak tojás, de akkor is meg kell védenünk! Vissza kell szereznünk Deron királytól, és fel kell nevelnünk. Tudod, mint a könyvekben: a jónak le kell gyõznie a rosszat,hogy újra béke honoljon. De ehhez meg kell tanulnunk bánni az elemünkkel. Te a Vizet, én pedig a Tüzet uralom. A sárkányt úgyse tudják bántani, amíg ki nem kel a tojásból. Az pedig eltarthat még egy évig is azért, mert nincs a közelében a két elem. Jól van, kérdezhettek.

 

 -Nekem mi itt a szerepem?- kérdezte Alex unottan.

 

 -Hát, végülis... semmi. Te lehetsz velünk utazó társ.- mosolygott Lewis.

 

 -Szóval keresnünk kell tanítót, aki megtanítja az elemünket?- tette fel a kérdését Yara úgy, mintha érdekelné.

 

 -Igen, de minél elõbb. Mert a sárkánytojás egy év után mindenképp kikel, ha ott vagyunk, ha nem! 

 

 -Értem. És Wortonban kell keresnünk ezt a személyt?

 

 -Természetesen. De nem egy személy fogja tanítani, hanem kettõ. Egyik a Vizet, másik a Tüzet.- helyesbített a fiú.

 

 -Várj! Ha bennük is van a Tûz meg a Víz, Yin és a Yang, akkor õk miért nem tudják meg állítani Deron királyt?

 

 -Igen, õk miért nem, zsenikém?- faggatta kicsit bunkón Alex Lewist.

 

 -Azért, mert nekik nincs meg ez a képességük. Csak azt tudják, hogy hogyan kell irányítani. Évezredek óta õk tanítják.

 

 -Évezredek óta?- értelmetlenkedett a lány- Ja, a sárkányszív. Egyébként honnan tudod, hogy én vagyok a Víz?

 

-Amit mondtál, abból jöttem rá: "Csak ne légy Tûz, mert a Víz úgy is el olt!" És ezt csak azok tudják ki mondani, akik vagy a Tûz, vagy a Víz elemet képviselik.

 

-Csúcs!- örvendett a lány- Mikor indulunk tanárt keresni?

 

-Holnap indulhatunk.- mondta Lewis.

 

-Neked Alex, megfelel?- kérdezte a lány, de látta, hogy a barátja már réges rég alszik. Nyitva volt a szája, a nyál pedig folyt ki belõle. 

 

 "Tipikus Alex."-gondolta magában Yara, és megforgatta a szemét. Jó éjszakát kívántak egymásnak Lewissal, és elaludtak. 

 


 


 

                                                               

 

                                                      

 


 


 


 

                                                   4. fejezet

 

                                           A Lovas fejvadászok

 

                                           

 


 

 Már hajnalodott, amikor Lewis,a vadászfiú, zajra lett figyelmes. Ló dobogást, és nyerítéseket hallott, nem is olyan messzirõl. Úgy döntött, hogy megnézi, kik azok, de a többieket nem ébreszti fel. A tûz még mindig parázslott. Eloltotta. Nem szabad fel fednie magukat, mert akár fejvadászok is lehetnek.

 

 Elindult, de "reccs," rá lépett egy faágra. Magában gyorsan elmondott egy "Mi Atyánkot", és hátra nézett, vissza Yaraékra. 

 

-Húú.- mondta, mert nem ébredt fel senki sem. Elkezdett futni, le a tisztásról, gyorsan be az erdõbe. 

 

 Alig ment be 10 métert, megpillantotta a lovakat, rajtuk pedig a lovasukat. Egyre hevesebben kezdett verni a szíve! Ezek fejvadászok, pont ahogy gondolta! De nem egyszerû fejvadászok! Ezek Deron király szolgálói! Ott volt a kígyós zászló, ami egy Sárkányszív köré van tekeredve. Voltak a lovasok legalább 20-an! El kell tûnnie innen! De nem hagyhatja itt Yarát, és Alexet.

 

  Már épp el akart volna indulni, amikor meghallotta, hogy beszélgetnek. Ki fogja õket hallgatni. Hátha meg tud valami fontosat.

 

-Hol keressük õket, kapitány?- kérdezte az egyik fejvadász.

 

-Itt lesznek valahol, érzem.- válaszolt a kapitány- A Tûz nagyon közel van. De a Víz sincs messze.

 

 Úristen, tényleg nagy a baj! Õket keresik! Elég volt neki ennyi. Menekülniük kell, vissza Wortonba! Ott nem találhatnak rájuk ojan könnyen. Szaladt, ahogy csak a lába bírta. Istenem, de hol lehet a lova? Miközben futott, ezen töprengett. Akkor futott el, amikor õ leesett róla, és a sziklához menekült a tojással. Pedig most jól jönne a ló. 

 

 Szerencséjére, amikor vissza ért, már a két útitársa ébren volt.

 

-Jó reggelt!- köszönt Yara mosolyogva- Hol voltál? És miért vagy ennyire izgatott?

 

-Majd elmondom, de most rohannunk,... kell!- lihegte ki fulladva- A Honay-tóhoz kell mennünk, azon keresztül pedig átmehetünk Wortonba, és akkor...

 

-Várj, várj, lassíts turbó csiga!- intette le Alex- Miért kell át mennünk Wortonba?

 

-Ezt akartam épp mondani, de megint félbe szakítottál!- kiáltotta idegesen Lewis.

 

-Megint?- nézett kérdõ tekintettek Alex a vadászfiúra.

 

-Hé, nem kéne akkor mennünk?- kérdezte a lány.

 

A vadászfiú  bólintott, és elõre futott, a többiek pedig utána. 

 


 

  Fél órán keresztül meg sem álltak, ha valaki pedig meg akart, azt bíztatták, hogy ne adja fel. De aztán a végén mind el fáradtak. Megint ki értek egy tisztásra, de az jóval kisebb volt, mint az elõzõ. Három oldalról erdõ vette körül, a másikon pedig hegyek. 

 

  Az egyik hegy alján barlang volt, onnan ki folyt egy kis patak, ami a tisztás közepén ment keresztül. Gyönyörõ hely volt, szép virágos. De még ez se tûnt annyira biztonságosnak, mint Worton. Legalábbis Lewis szemében. Vissza szeretett volna már menni oda, hisz' nagyon régen járt már ott. Igaz, itt is jó volt neki, csak a villásfarkú sárkány rátalált. Ebben a világban könnyebb rátalálni a Yinre és a Yangra, mint Wortonban. Érdekes, de ott nem érzik a jelenlétét a Víznek és a Tûznek, csak látni lehet õket. Viszont idekint, szag alapján megtalálják õket a fejvadászok, sárkányok, és más Wortonból való lények. Elõbb, utóbb szembe kell nézniük az ellenségeikkel, és le kell gyõzniük õket. Örökké NEM MENEKÜLHETNEK!

 

 Miután meggyõzõdtek arról, hogy rajtuk kívûl senki sincs a közelben, bementek a barlangba. Elég tágas volt, és teli volt indával az eleje. Ami jó is volt, így legalább nem láttak be. Leültek a barlang túlsó felére, és csöndben maradtak egy darabig.

 

 "Mrrr."

 

 -Mi volt ez?- ugrott fel Lewis, az övéhez nyúlt, és kirántott egy kardot.

 

-Csak a hasam.-nyugtatta meg Alex, a kardra nem ügyelve- Üres, és várja, hogy apa meg etesse. Ugye?- mondta, és meg simogatta a hasát.

 

-Neked van kardod?- ugrott fel Yara is.

 

-Hát,ööö... Igen.- felelt, és kicsit elpirult a kérdés miatt. A kardját viszont vissza tette a hüvelyébe.

 

-Akkor miért nem harcoltál a sárkánnyal?- húzta fel a szemöldökét a lány.

 

-Azért, mert karddal nem ölhetünk sárkányt. A Yin és a Yang, illetve a Víz és a Tûz, csak az elemével harcolhat sárkánnyal, vagy wortoni lényekkel. Hamar el kell jutnunk oda, de nem csak egy okból.

 

-Na jó.-adta meg magát Yara- Akkor kezdjük az oktatást tanárbácsi.

 

Lewis ki öltötte rá a nyelvét, aztán Alexre nézett. Egy egeret akart el kapni. "Megint csak a hasára gondol."- mondta magában. 

 

 Az egeret elkapni próbáló fiú észrevette, hogy õt nézi.

 

-Mi van? Én legalább próbálok ételt szerezni! De ha majd éhes leszel, és nem lesz kajád, akkor ne hozzám gyere kunyerálni!-mondta, és kidugta a nyelvét.

 

-Hahaha!- nevetett Yara-Lewis, akkor elmondod azt a két okot? Meg persze azt,hogymiért kellett menekülnünk?

 

-Ja, igen... persze. De megint csak a végén kérdezzetek! "Köhöm, köhöm."-megköszörülte a torkát, és hozzá kezdett.

 

-Elsõ ok, amiért Wortonba kell mennünk: Meg kell tanulnunk bánni az elemünkkel, hogy legyõzhessük a gonoszt... De ezt már tudod. Második ok: Ma hajnalban, lódobogásra lettem figyelmes.Úgy gondoltam, jobb lesz ha megnézem. Titeket nem akartalak fel ébreszteni. A parazsat is el oltottam, nehogy észrevegyenek titeket, amíg távol vagyok. Alig mentem be az erdõbe 10 métert, ott volt vagy 20 lovas, illetve sokkal rosszabb: Deron király fejvadászai. Onnan jöttem rá, hogy az övéi, mert egy kígyó volt rajta, ami eg sárkányszív köré van tekeredve. Nagyon megijedtem 20 fejvadász láttán, el akartam futni amikor hallottam, hogy elkezdenek beszélni. Azt mondták, hogy a Tüzet, és a Vizet keresik. Itt már spuriztam vissza hozzátok, és ugye mondtam,hogy menjünk. Na a lényeg, hogy Wortonban nem tudnak minket szag alapján követni. Ott csak ha meglátnak, úgy tudnak üldözõbe venni... Okés, kérdezhettek

 

 -Na, én mondok nektek egy tippet!- mondta Alex- Feküdjetek bele egy kis mézbe, és máris el vesztik a szagot. Sõt, ami jobb, útközben tudtok enni!

 

-Csakhogy az a baj, nem segítenek ilyen dolgok.- sajnálkozott Lewis- Yara, neked nincs kérdésed?

 

-Azthiszem nincs. Mindent értek. Már csak egy kérdés! Hol van a...

 

-Ott bent!- hallatszott kintrõl egy hang- Nézzük meg a barlangot! Ott lesznek bent, az biztos!

 

Lovak futása, és emberek kiabálása hallatszott kintrõl, és már nem voltak 15 méternyire sem. Mit tegyenek? 

 

 -Jaj  nem!- kiáltotta a vadászfiú- Õk lesznek azok!

 

 -Mit tegyünk? Itt nem tudunk el bújni, ki meg nem mehetünk!- mondta idegesen Yara.

 

 -Milenne ha étellel kínálnánk õket? Egy kis hús mindenki szívét meglágyítja.- mondta komolytalanul Alex.

 

 -Nem.- válaszolt a két barátja.

 

 -Nálam pedig beválna...

 

-Gyorsan másszunk fel az indákra!- adta az ötletet Lewis. Azzal megindultak, és épp amikor fel akartak volna mászni, öt lovas betört a barlangba, õk pedig hátra hõköltek. Úgy 25 év körüli volt a legfiatalabb, a legidõsebb pedig 30. Gonosz volt a tekintetük, és mélyen fürkészõ. Szemük mind szürke, vagy barna volt, mint a hajuk.Tetõtöl talpig feketében voltak, pont mint Lewis. A lovaik is mind feketék, vagy szürkék voltak. A kardjaikat Meteorit kõböl készítették, mert fekete volt, mint az éj, a pengélye pedig olyan éles volt, mint egy sárkány karom.

 

 A középen álló fejvadász elõre lépett egyet, és ezeket a szavakat intézte a három baráthoz:

 

-Én vagyok Fernon, a fejvadászok vezére. Deron király küldött azért, hogy elvigyem neki a Yint és a Yangot. Vagy ha így megértitek: a Vizet és a Tüzet. Melyikõtök a Tûz?- kérdezte mogorván Lewist és Alexet. 

 

 Végig mérte Alexet, de õ csak állt, fel se nézett rá, és a port rúgdosta. Aztán Lewisra nézett. Õ viszont rezzenéstelen arrcal nézett rá. Komoly volt a tekintete. Yara még sosem látta ilyennek, igaz, még csak egy napja ismeri. 

 

 A vezér végül a lányra nézett. Hamiskás mosolyra húzódótt a szája. "A Víz, õ lesz az."- mondta magában.

 

- Fogjátok el a lányt. Õ lesz a Yin.

 

Két fejvadász le szállt a lováról, és Yara felé közeledtek. A lány lassan ment hátrább, de hiába, a két lovas csak ment egyre jobban feléje. És amikor már Yara nem tudott tovább menni, mert elérte a barlang tulsó végét, a két bandita el akarta fogni, de hirtelen a földre vágódtak. Lewis, a vadászfiú, KARDDAL leterítette õket. Pedig ezt nem lehet,hacsak... A kardja végén láng lobbant, aztán az egész fegyvert átjárta a Tûz. A fiú nem égett meg. Erõt adott neki! 

 

 De várjunk csak! Akkor õ megtanult bánni az elemével? Vagy csak véletlenül sikerült neki? Mindegy, ez félig hiba volt, mert Fernon megtudta, hogy kik az elemek birtokosai.  

 


 


 


 


 

                                                       5. fejezet

 

                                                         Fogságban

 

                             

 


 

  Lewis úgy nézett a kardjára, mintha rémeket látna! Nem tudta, hogy mi történt. Annyira megijedt, hogy leejtette a fegyvert, és hátra esett. Csak ott ült, és fogta a fejét. Mit tett? El árulta magát!

 

  A két fejvadász dühtõl rohamosan felkelt,és gyilkos tekintettel néztek a fiúra. A fiatalabbnak látszó, kb. 23 éves lovas fel akarta venni a kardot, de amikor hozzá ért, megégette. Most még nagyobb lett a dühük. Akit megégetett a kard, Yarat elfogta, hiába ellenkezett a lány. Alex a segítségére sietett, de Fernon az útját állta. Intett a bajtársainak, hogy kötözzék meg.

 

  Lewist is célba vette az égett kezû társa. A fiú megpróbált fel állni, de a lovas bandita vissza lökte a földre. Elõ rántotta a kardját, meg emlte, és döfni készült.

 

-Állj, te féleszû!-rivallt rá Fernon vezér, még idõben, mert már csak egy cm.-nyi távolságra volt a fegyver Lewis nyakától- Nyomorék, ostoba! Nem meg mondtam, hogy élve kellenek? 

 

-Igenis, uram.- dünnyögte meghúzva magát.

 

-Na hát akkor?... Dimitri!- szólt az egyik fiúnak, aki úgy 23 éves lehetett. 6 évvel volt idõsebb Lewisnál.- Fogja el, és kötözze meg a fiút!

 

 Dimitri bólintott, és le szállt a lováról. Oda ment a társához, és hátra fogta a kezét.

 

-Ma... Maga meg mit csinál?- háborodott fel a vezér.

 

-Hát... e-el fogtam. Maga mond..ta, vezér uram.

 

-Én nem õrá céloztam, tök fej! Hanem a Tûz fiúra! 

 

  Dimitri vörös lett mint a rák, annyira szégyellte magát. Ekkora baklövést? Jól besült mindenki elõtt. Még egy ilyen, és biztos, hogy oda adják a sárkányoknak.

 

  Közeledett Lewis felé, de õ meg hirtelen fel állt. Csakhogy ez az! Annyira hirtelen, hogy utána egyszerre vissza hátra esett, és bandita másodpercek alatt gúzsba kötötte a kezét. Elindult a foglyával a vezérhez, de a vadászfiú csak azért sem hagyta magát. Ficánkolt, mint az Eragonban Safira, mikor küzdött a másik sárkánnyal. Fernon intett még néhány embernek,hogy menjenek oda, és fogják le. Hármuknak már sikerült, de még így is meg-meg moccant Lewis. Amikor megint meg mozdult, hasba vágták, és le rogyott a földre. Yara és Alex is próbáltak szabadulni, nekik sem sikerült. A lányt ketten fogták, de Alexet már hárman. Hiába minden, túl erõben van az ellenség. De akkor sem adták fel! Ha nem most rögtön, de még ma ki szabadúlnak! Sürget az idõ, Yarának és Lewisnak meg kell tanulnia az elemét, és el kell jutniuk Wortonba.

 

 -Hova vigyük õket?- kérdezte Dimitri.

 

 -Hagyjátok itt õket a barlangban. Persze a legvégébe vigyétek õket, és kötözzétek meg mind annyiukat egy másik kötéllel is!

 

  Ez meg is volt, percek alatt. Nem ellenkeztek, mert tudták, hogy az most csak rontana a helyzeten. Este meg szöknek, el visznek három lovat, a többit meg el engedik. Csak az lesz a  baj, ha õröket is állítanak. Azokat viszont tuti, hogy fognak. 

 


 


 

                                                               *

 

  

 

  Fernon és a poroszlói nagyon nagy hangulatban voltak ma este. A tábor tûz mellett ettek és borozgattak. A kulacsukat vízzel töltötték meg. Ja, persze! Még mit nem! Mind az eggyinek borral volt teli. Az se kizárt, hogy el vesztik az eszüket. De ez akár elõny is lehetne a három barátnak, ha nem lennének õrök. Pont ahogy gondolták. A legrosszab az, hogy õk nem is isznak. A vezér meg tiltotta nekik, hogy semmi képp se vesszék el az eszüket. Nem voltak oda az ötletért, de õk is tudták, hogy mit kapnak azért a királytól, ha kudarcba fullad a meg bízatásuk. Ha az õrök a cinkosok abban, hogy nem sikerült, akkor jobbik esetben számûzik õket. A rosszabbik... Ne is beszéljünk róla, de még a halálnál is rosszabb! Elvitetik Alben-Kínzókamrájába! 

 

  Szörnyû dolgokat mûvelnek ott! Ha valaki be kerül oda, azt kívánja, bár meghalt volna. Egyszer Fernon is járt ott. Nem olyan személyként, akit meg kínoznak, hanem mint "meg figyelõ." Az egyes számú kabin még talán a leggyengébb, az összes többi között. Minél nagyobb a szám, vagy minél rosszabb dolgot tettél, annál magasabb rendû szobát kapsz. 

 

  Az elsõben 30 ostor csapást kapnak percenként. Húsz másodperc kimenõ, aztán újra jönnek a csapások. A másodikban már rosszabb: bele fektetnek vérrel és hússal teli kádba, utána pedig farkasokhoz dobnak be. Így megy, egyre rosszab, és rosszabb. De a leg utolsó, az 500-dikba akkor tesznek be, ha megsérted Deron királyt! Mamlaszság, igaz? Ez miatt a világon a legrosszabb büntetést kapni. A király rendelte ki a szabályokat, és mivel magát tartja a legynagyobbra, természetesen ide rendelte az Univerzum leg kegyetlenebb büntetését: meg ölöd a barátodat, vagy mi öljük meg a családodat. Szörnyû igaz? Hogyan lehetne a kettõ között választani? Kegyetlen, zsarnok király uralkodik Wortonon! Minél elõbb meg kell állítani, vagy lõttek a békének. 

 


 

 

 

                                                                   *

 


 

   Csönd lett. A fejvadászok el aludtak. Az õrök sem beszéltek. Yara felébresztette a barátait, és mondta, hogy kezdjék el szökési tervet.

 

 -Hogyan legyen?- kérdezte Alex.

 

 -Látjátok ott a kardomat? Nem vitték el. Ha elkúszunk oda valahogy, akkor sikerülhet el vágni a kötelet.- mondta a tervet Lewis.

 

 -Igen, csak egy a baj! Meg vagyunk kötözve, okostojás!

 

 -Ha most szabadon lennék, úgy felrúgnálak!

 

 -Hé, fiúk! Hagyjátok abba! Ezzel nem megyünk semmire.- szólt oda nekik Yara.

 

 -Hát akkor? Mi legyen?- tette fel a kérdést Alex.

 

 -Maradjon az a terv, amit Lewis mondott.

 

Látta Yara, hogy a barátja ellenkezni akar, ezért hozzá tette:

 

 -Meg oldjuk valahogy! Én megyek a kardért.

 

 -Ne! Ne te menj! Menjen inkább a " kis vadászfiú", úgyis õ találta ki az egészet.- mondta gúnyosan Alex, de most Lewis ügyet sem vetett rá.

 

 -Nem! Én megyek, és kész! Vita le-zár-va.

 

 -Na de...!- próbált ellenkezni Alex.

 

 -Pssztpssz!- pisszegte le a lány, és "el vágódott."

 

   Szerencséjükre indák takarták a barlang elejét, így nem láthatták meg a lányt, miközben a kard felé kúszik. Nagyon lassan tudott csak mozogni, mivel meg volt kötözve... És félt is.

 

 Fél órába került, amíg oda ért a fegyverhez. O, ó! Most hogyan tovább? Valahogyan el kéne vágnia a szorító kötelet, ami erõsen rá van kötve a kezére és a lábára. De hogyan?

 

 -Most hogyan tovább?- kérdezte kétségbeesetten a lány.

 

 Alex nem válaszolt, mert nem hallgatott rá senki sem, amikor õ határozottan meg mondta, hogy úgysem fog sikerülni. Hacsak:

 

 -Fordulj a kardnak háttal, és fogd meg lazán az élét.- mondta halkan Lewis Yarának.- Ha elég jól csinálod, akkor sikerülhet el vágni a kötelet.

 

  A lány mély lélegzetet vett, és meg fordult. Lazán meg markolta a fegyver pengélyét, és a másik csuklójához tette. Óvatosan végig húzta a kardot a kézfején, hogy meg állapítsa, hol van a kötél.

 

 Amikor meg találta a kötelet, becsúsztatta nagy nehezen, és óvatosan alá a fegyvert, és el vágta.

 

 -Sikerült!- örvendett magában.

 

 Már csak a lábán kellett el vágnia, és mehetett is ki szabadítani Alexet és Lewist.

 


 

                                                                             *

 


 

   Vártak még negyed órát, aztán ki néztek az indák közt. Mindenki aludt a tûz mellett, kivéve két embert. Biztosan õk az õrök, gondolták. Nehéz lesz úgy el illaniuk, hogy ne vegyék õket észre. Yara azt tanácsolta, hogy a két fiú menjen tervet ötõlni, õ pedig addig hallgatózik, és figyel. A hangok ismerõsek voltak számára. Volt az a... hogy is hívták? Dimitri? Á, igen õ. Mintha õ lenne az egyik. A másik viszont... Talán azok közül az egyik akik õt kötözték meg. Nem volt benne biztos, de nem is ez volt a lényeg, hanem az amit beszéltek.

 

 -Nem vagyok benne biztos, hogy õk azok akiket keresünk.- mondta Dimitri.

 

 -Jaj, miket nem beszélsz itt nekem? Te is láttad, hogy mit csiált az a srác! A kardja végén láng gyúlt. 

 

 -Tudom, Henry. A fiú talán az az! De a lány?! Nem csinált semmit sem. A vizet kellett volna bûvölnie, vagy elõ hívnia!- erõsködött a fiú.

 

-Hagyd már a fenébe is! Kit érdekel? Vagy õ lesz az, vagy nem. Fernon mondta azt, hogy õk azok. Ha nem így van, akkor õ fizeti meg az árát, nem mi.- mondta dühös ábrázattal Henry.

 

 Á, szóval akkor így hívják. Remek, három gaz fickó nevét már tudja. De ez a Dimitri. Nem tûnik valami aljasnak, a többit nézve. És még kételkedik abban is, hogy õ lenne a Yin. Ez még az elõnyükre válhat, fõleg, hogy valami okosnak sem tûnik.

 


 


 

                                                           6. fejezet

 

                                                  Egy rég látott barát

 

                                 

 


 

  A két fiú úgy tûnt, már halad a tervvel, csak nem tudnak meg egyezni. Mind a kettejüknek volt egy ötlete. Lewis természetesen azt akarta, hogy az õ tervét vessék be, ahogy Alex a sajátját.

 

 -Ezelõtt is a te tervedet használtuk, most én következem!

 

-De be vált a tervem. Ahogy ez is be fog, a tiéddel ellentétben!- mondta Lewis kissé egoistán.

 

-Na tessék! Ennyit a Tûzrõl! Általában jó fejek szoktak lenni a "Világ meg mentõi", vagy netán kedvesek, de ezek közül egyik sem vagy!

 

-Á, szóval az fáj neked, hogy bunkó vagyok veled.- itt Alex szemébe nézve folytatta- Csakhogy tudd! Engem most egyáltalán nem izgatsz! Csak az érdekel, hogy meg menekítsük Wortont a bajtól, és hogy elkotródj közülünk!

 

 Alex itt nagyot nézett. Mi az, hogy " elkotródjon közülünk?" Yarát hagyja el? Hagyja cserben? Hisz õ a legjobb barátja! Most meg jön egy pöchendi alak, aki szét akarja õket választani. 

 

-Szóval erre fáj a fogad. De én is elõre meg mondom: ha valami baja esik Yarának, vagy valami ostobaságra rá veszed, esküszöm, hogy a saját kezemmel foglak széttépni!- sziszegte Alex a fogai közt. 

 

 Remélte, hogy ezzel egy kicsit  vissza riasztja Lewist, de el számította magát. Ami azt illeti, csak rosszabb lett. A fiú elõ vette hüvelyébõl a kardját, és Alexnek szegezte. Olyan volt a két szeme, mint egy kigyóé. Alexben már fel merengett az is, hogy egy csalóval állnak szemben, de amikor meg pillantotta a " tüzet a szemében," a kétségei el szálltak.

 

-Nagyon vigyázz, hogy mit mondasz, mert a Tûzzel állsz szemben! És...

 

-Lewis, te meg mit mûvelsz?-hallatszott egy hang pár méternyire tõlük.

 

A fiú oldalra nézett, és meg pillantotta a lányt. Utána egy másodpercre vissza nézett Alexre, aki gúnyos mosollyal nézett vissza rá. Alex látta, hogy jön Yara, csak direkt azt akarta, hogy a lány is lássa, miket mûvel Lewis a háta mögött.

 

-Én... én csak éppen. Ez nem az aminek látszik!- mientegetõzött, és vissza tette a tokba a fegyvert.

 

Yara nem nagyon hitt neki.

 

-Akkor mégis mi? Talán viccbõl szegezted Alexnek a kardot?

 

-I-igen.- mondta egy kis nevetést is belevéve, de azonnal abba hagyta, mert látta, hogy a lány el fordul, és a barlang elejéhez megy vissza. Utána futott, hogy meg magyarázza mi is történt. Alex ott maradt, és még mindig büszkén mosolygott. Örült, hogy végre le buktathatta Lewist. Csak az a gond, hogy nem tudja, tényleg õ e a Tûz. Ahogy viselkedik Alexxel, hát nem nevezhetõ "meg mentõ" félének. De látta ami történt: tûz gyúlt a kardja végén, és az is csillogott a szemében. Csak is õ lehet az.

 

  

 

                                                                           *

 


 

 A lány óvatosan ki nézett az indák között, és látta a két banditát. Nem beszélgettek, csak a ide-oda nézegettek. "Reccs." 

 

 - Mi volt ez?- riadt fel Dimitri.

 

 -Majd én meg nézem. Te figyelj a foglyokra!- mondta Henry mogorván, és be sétált az erdõbe.

 

-Yara, ugye nem hiszed, hogy...

 

-Mit? Hogy meg akartad ölni Alexet? Nem dehogy, biztos csak szórakoztatok!... Tényleg ennyire hülyének nézel?- kérdezte a lány ingerülten.

 

-Én nem akartam meg ölni, csak...

 

- Csak mi?

 

 Yara és Lewis meg fordultak. Jaj, ne! Le buktak. Dimitri állt az indák közt, aztán elõre lépett egyet. 

 

 -Szóval ilyen békésen el beszélgettek, miközben foglyul vagytok ejtve. Bájos. Meg õrzitek a hideg véreteket.

 

 Alex is gyorsan oda futott. Egy pillanatra meg rémült, de aztán minden gondja el szállt, mert látta, hogy ez csak Dimitri. Igen, tudta, hogy õ kicsoda. Kis korukban ismerték egymást.

 

-Régen láttalak.- szólt neki Alex.

 

 Dimitri oda fordult, de értelmetlenül nézett vissza rá.

 

-Talán ismerlek?

 

-Ami azt illeti, igen. Én vagyok az, Alex!

 

 A bandita néhány pillanatig törte a fejét, aztán közelebb lépett Alexhez.

 

-Tényleg te vagy az? Alex Olson?- lepõdött meg, és kezet fogott nagyon régi barátjával.

 

-Mi folyik itt? Ti... ismeritek egymást?- képedt el a lány.

 

-Hát, ööö... Igen.- válaszolta a két fiú kórusban.

 

-Csodás, akkor gond egy szál se, el is mehetünk.- mondta Lewis, és megindult, de Dimitri az útját állta.

 

-Nem engedhetlek el titeket. Vagyis de. Kettõtöket igen.- mutatott Alexre és Yarára- Tudom, hogy nem te vagy a Víz, ezért engedlek el, barátommal együtt.

 

 -Nekem meg felel. Indulhatunk is!- mondta Alex széles vigyorral.

 

-Várj!- szólt Yara.- Elõbb még beszélnem kell Lewissal. 

 

  Félre hívta a fiút, a barlang túlsó felébe, nehogy Dimitri meg hallja azt, amit mondd neki. Meg jobb ha most egyszerre Alexnek sem mondja el, hátha ki kotyogja.

 

-Tudom, tudom, hogy mit akarsz mondani, és elõre mondom, hogy sajnálom, meg érdemlem ha itt hagytok.- mondta Lewis bánkódottan.

 

-Tényleg? Akkor nem is kell mondanom a szöktetési tervet.- mosolygott Yara.

 

-Ja! Dehogy! Miket beszélek én itt? Na, mi lenne az?

 

-Alex és én most el megyünk három lóval úgy, egy kilométernyire.- magyarázta a lány- De, hajnalban vissza jövünk érted. Ha viszont Dimitri megint csak ébren lesz, és esetleg õrt áll, akkor õ le foglalja. Addig én be jövök érted, és ki szabadítalak.

 

 Lewis össze ráncolta a homlokát.

 

-Ez mind szép, és jó, csak van benne egy kis,... nagy gond: a barátod ki nem állhat engem, Yara. Mégis,... hogy gondolod, hogy segít nekem? Pláne azzal a feltétellel, hogy át kell vernie a barátját.

 

 A lány mélyen el gondolkozott, és nem felelt néhány percig. 

 

-Ne aggódj, ki találok valamit. De én eddig mindig úgy láttam, hogy te voltál az elsõ, aki pikkelt a másikra- mondta, és vissza ment Alexhez és Dimitrihez, Lewis pedig szomorúan ült le a földre.

 


 

                                       7. fejezet

 

                                    Újra szabadon!

 

                                                    

 


 

   

 

   Nagy nehezen ki könyörögtek két lovat Dimitritõl, azzal a feltétellel, hogy nem árulják el senkinek se, hogy õ adta oda nekik, és engedte el õket. 

 

    Henry még mindig nem tért vissza a táborhoz, ezért Dimitri úgy gondolta, hogy utána néz a dolognak. Elõtte viszont be megy Lewishez, hogy meg kötözze. Elõ vette a kardját, nehogy véletlenül hátba támadja, vagy esetleg le üsse a fiú. De arra is vigyáznia kell, ha ez meg is történik, még véletlen se ölje meg a foglyot. Mert ha ez meg történne, hát... Lenne mit ennie Garannak, a sárkánynak. Vagy még rosszabb, mehet Alben- kínzókamrájába. De ha szerencséje van, akkor csak számûzik.

 

  Be vitt magával egy jó hosszú kötelet, és körül nézett. A fiú a barlang túlsó végében ült, a térdét át karolta a két karjával, a fejét pedig rá hajtotta. Nem adott ki semmilyen hangot sem, csak ott ült, szótlanul. Dimitri azon gondolkodott, hogy rá szóljon-e, hogy álljon fel,vagy csak úgy hirtelen oda menjen hozzá, és hátra fogja a kezét. Vagy egyszerre, mind kettõt...

 

 -Hé, te!- szólt neki.

 

 Lewis mire felnézett, már meg volt kötözve: a lába, a keze. Sõt, még a száját is bekötötte az a gazember, nehogy kiabáljon, vagy el rágja a kötelet. De persze, ez hülyeség,mert nem tudná el rágni, ha csak nem kutya, vagy efféle állat. Viszont jobb az elõvigyázatosság a Tûzzel.

 

 

 

  Elindult be az erdõbe, mert biztos volt abban, hogy ott találja baj társát. Csakhogy merre mehetett?

 

 -Henry! Merre vaaagy?!- kiáltotta Dimitri- Hahó! Hol vagy?! Ha hallasz, válaszooolj!

 

 De semmi. Egy hang, annyit se hallott. Síri csönd volt. Kezdett rajta el uralkodni a félelem. Normális esetben vissza kiabált volna a társa, akár gorombán is, de... De még annyi se volt a válasz, hogy hu! Lehet, hogy talán bajba került. Elõ vette a kardját, és azzal ment elõre. Közben ide-oda nézegetett.

 

 "Reccs!" Hallatszott egy közeli bokorból. Vajon mi, vagy ki lehet az? Talán Henry? Meg kell néznie! Közelebb ment a bokorhoz, és a fegyverét neki szegezte. Hirtelen ki ugrott onnan egy... róka kölyök. Dimitri meg könnyebbült. De várjunk csak! Valami volt a szájában, és az a valami véres volt. Egy ember kéz! Még ebben a holdfényes, mégis nagyon sötét éjszakában is meg tudta állapítani, hogy a kis állat szájában ember kéz van. Illetve egy kézfej. De akkor is! Gyorsan meg kell találnia Henryt!

 


 

 Ahogy minél jobban a sûrûbe ment, annál inkább rossz elõérzete lett. Egyszer csak, ki ért egy tisztásra. Erre emlékezett! Itt beszélték meg, hogy kikre is vadásznak, és ezen a helyen táborozott le a három barát is.

 

 De valami nem stimmelt. Mintha valaki, vagy valami feküdne a tisztás kellõs közepén. Hát jó, meg nézi. Egyre közelebb ért, annál kivehetõbb volt. Egy biztos: ember fekszik a fûben! Férfi volt, és hasra volt fordulva, ezért nem látta az arcát. Viszont. Egy karddal volt át szúrva a nyakánál és a hátánál. A fegyvere ott feküdt mellette. 

 


 

                                                          *

 

  Yara és Alex még mindig nem álltak meg az erdõ szélén, pedig úgy beszélték meg Lewissal. Yarának semmi kedve nem volt beszélgetni, Alex pedig egyáltalán nem akart segíteni annak a gazembernek. De sajnos csak ez az egy esély van rá, hogy így meg menthetik Wortont. 

 

  Ahogy Alex ezen így töprengett, fel tett egy fura kérdést:

 

 -Yara, miért segítünk Wortonon? Hiszen közünk sincs hozzá.

 

 -Neked talán nincs. De ha talán csak egy percre is figyeltél volna Lewisra,- mondta, és itt le szállt a lóról a fiúval együtt és egy fához kötözték õket- akkor értenéd, hogy nekem ez a sorsom. 

 

 -Ezt értem én. De még nem is jártál ott! - mondta, és közel lépett a lányhoz- Honnan veszed, hogy nem ver át?

 

Yara meg lepõdött, hogy a barátja ilyen közel állt hozzá, de a kérdésén még inkább.

 

 -Mégis mirõl beszélsz? Miért verne át? Attól még, hogy ti ketten nem jöttök ki egymással, az még egyáltalán nem jelenti azt, hogy át akar verni!- mondta és hátat fordítva el indult a lova felé, de Alex a karjánál fogva meg állította.

 

 -Kérlek próbálj meg érteni! Lehet, hogy tényleg nem akar át verni, és semmi kétségem arról, hogy te vagy a Yin. De Lewis túl kemény ahhoz, hogy tényleg õ legyen a Tûz... Valamit akar.

 

 -Tisztára meg buggyantál! Kemény? Lewis, kemény? 

 

 -Igen! Nem láttad mit csinált velem? Ó, és gondolom azt sem tudod, hogy miket csinál és mondd a hátad mögött.- mondta szemre hányóan a fiú.

 

- Na miket? Hadd halljam.

 

-Zsarolgat! Azt mondta, ha nem megyek el a közeledbõl, akkor súlyos árat fizetek... De én nem hagyom magam. Inkább meg halok, mint hogy egy ilyen beképzelt, egoistával hagyjalak!

 

 Yara nagyon meg hökkent a most hallottak miatt. 

 

-Alex, de ezt miért nem mondtad elõbb?

 

 A fiú meg vonta a vállát, és át ölelte a lányt. Közben azt súgta a fülébe:

 

-Attól tartottam, hogy bosszút áll... rajtad. És én ezt nem akartam. Hidd el Yara, még nem ismerjük eléggé. Egy csaló is lehet. De...

 

-És Wortonnal akkor mi lesz?

 

-Épp ezt akartam mondani.- mosolygott a fiú- Az a falu a segítségedet várja, és nem szabad cserben hagyni õket. Tehát mi a teendõ?

 

  Yara gondolkozott ezen egy kicsit. Segítsen a falunak? De akkor Lewissal kell mennie rengeteg ideig, és vele együtt kell meg mentenie Wortont is. Persze Alex ugyan úgy velük tartana.

 

- Nos hát, nem leszek önzõ, segítek azon a falun, ahogy Lewison is. Menjünk, szabadítsuk ki azt a fél hamist. 

 


 

 

 


 

 

 

                                                        *                                                                 

 


 

  Dimitri jól ismerte ezt a kardot. Henryé! Akkor.. lehet, hogy... õ az az ember? Az világos volt, hogy a saját fegyverével ölték meg, mert a kardja csupa vér volt. Hacsak nem sebezte meg õ is a támadóját, vagy netán a támadóit. A róka az õ kéz fejét vitte el. Még hozzá a jobbat. Mindössze az a karja, csak a csuklójáig volt már meg, onnan viszont csak úgy ömlött a vér! Egész vértócsa volt a holttest körül.

 

  A fiú úgy gondolta, hogy meg gyõzõdik arról, hogy tényleg-e az a barátja. Óvatosan fel fordította a vállánál fogva, és... Ó, nem! Tényleg õ az! Dimitri  szõrnyûlködve nézett rá. A támadója igen kegyetlen volt! Szét szabdosta az arcát, az egyik szeme már meg sem volt! Sõt! Az orrát is levágták! Megnézte közelebbrõl a vágásokat. Mintha egy jel lenne az egész: kettõs kereszt, át húzva egy x-szel. Dimitrinek ismerõs volt ez a jel, de hogy honnan? Annyi ugrott be neki, hogy rosszat jelent. Pucolás! El kell innen tûnnie. De itt hagyja Henryt? Elvégre már halott, de illene eltemetnie. Meg fogta a kardját, és elkezdte túrnia a földet. Le ásott három centit, aztán meg állt. El felejtette, hogy õ már hova is tartozik: Deron király egyik fejvadásza! A fejvadászoknak pedig nem így kell viselkedniük, mint ahogy õ. Hiába hal meg egy társuk, nem temetik el! Hisz nem anyámasszony katonái! Legalábbis Deron fejvadászai ezt szokták mondani, fõleg az a hírhedt Fernon vezér! Dimitri ki nem állhatta. Sõt, a fejvadászokat is utálja. Csakis azért állt be közéjük, hogy legyen hol lennie. A szülei és a nagy szülei is meghaltak, ugyan abban az idõben, és õ árván maradt. 

 

  

 

    Napokig csatangolt az erdõben, 14 évesen, és ekkor futott össze Alexxel, aki úgy 7 éves lehetett. A fiú épp a halászatból tért vissza. Jól össze barátkoztak, és szinte minden héten találkoztak. 2 éven át jól meg voltak együtt, aztán Dimitri meg hallotta, hogy Alexnek nyoma veszett, ahogy egy kis lánynak is. Azonnal el indult, hogy meg keresse a barátját, de mind hiába. Hetekig kutatott utána, és nem adta fel. Egyszer csak egy tóhoz ért, amit a falusiak úgy neveztek: Honay- tó. Úgy gondolta, hogy fürdik egy kicsit.

 

 A kicsibõl lett egy óra. Épp ki akart úszni a partra, amikor hirtelen meg látott valamit a víz alján. Hát persze, egyszerre meg nézte, hogy mi az. Nagy nehezen le úszott odáig. 

 

 Hínárok keretezte boltív volt, a tetejében pedig zafír kõ.  Gondolta, át úszik  alatta. Egy villanás, pár másodperc, és egy másik világban volt. Nem is értette hogyan történhetett ez! Amikor fel bukott a víz alól, alig volt négyszer öt méter hosszú a tó nagysága. Pedig a Honay-tó tényleg nagy tavacska volt! Ez pedig hozzá képest egy kis pocsolya.

 


 

 Órákig csatangolt az erdõben, míg végül ki nem ért egy tisztásra. Egy kövezett út vezetett végig rajta, ami egy falu elõtt végzõdött. Gondolta be megy. 

 

 Amikor a falu fõterén állt, egy hirdetést vett észre:

 


 


 

                                    Hirdetés !!!

 

 

 

 Deron királynak fejvadászok kellenek a seregébe! 

 

Jelentkezni lehet 15- tõl, egészen 60 éves korig, 

 

 A Gyémánt-úti Margaret's  to  Home- ban.

 


 

 Az ez évi Decemberig van határidõ, és ha nem

 

Gyûlik össze elegendõ fejvadásznak való ember,

 

Akkor Fernon, a fejvadász hadsereg vezére

 

Fog elmenni házatokba, és saját kezüleg

 

Is választ ki embereket. 

 


 

 Aki ellenkezni próbál, az :

 

        bitófára kerül! 

 


 


 

 A fejvadászok havi fizetése:

 

10 arany és 5 ezüstpénz, 

 

valamint 3 gyémánt, ha

 

külön teljesít.   

 


 


 


 

 Nem is várakozott sokat. Gondolta, ha már itt ragadt, akkor legyen neki munkája is. Eleinte nem nagyon akarták fel venni, de a király látta, hogy kevés az embere. 

 

 Rengeteget kellett edzeniük, egy nap talán 6 órát, ha nem többet. Egy hét alatt be is illeszkedett, és eszébe se jutott, hogy igazából miért is indult el...

 


 


 


 

                                                         8.fejezet

 

                                                   A Fekete-árny

 

                                      

 


 

 Lewis már kezdett aggódni, hogy nem is jönnek el érte. Arra gondolt, hogy magától megszökik, de sajnos Dimitri el vitte a kardját. A Tûzre is gondolt, dehát... 

 

 -Te meg hol voltál? És hol van Henry?!- hallatszott kintrõl egy hang, ami bizonyára Fernoné volt.

 

-Az erdõben voltam. Hát... Henry... ami azt illeti...

 

-Dimitri! Mondd már, a hatalmas Deron királyra is!

 

-Megölték!- kiáltotta a 22 éves fiú, könnyek közt.

 

-Hogy?- kérdezte meglepõdötten a vezér- Hogy hogy megölték? Láttad?!

 

-Igen, a saját kardjával szúrták le! És egy róka el is vitte a kézfejét. Ször... Szörnyû látv... vány volt...!

 

-Nini! Csak nem bõg a kis Dimitri?- kérdezte az egyik fejvadász- Cumira lenne szükséged?

 

-Hagyj békén, Vandell!- förmedt rá.

 

-Ugyan, nem szégyen a sírás. Sõt, még anyuci szoknyája alá is bebújhatsz.- piszkálódott tovább Vandell.

 

Dimitri mérgesen rá nézett, fel emelte a jobb karját, és arcon ütötte a bajtársát. Vandell elterült a földön, és pár másodperc múlva felkelt. Az orra vérzett. Nagyon dühös volt, és õ is be akart húzni egyet Dimitrinek,de Fernon nem hagyta.

 

-Elég legyen, ti semmire kellõk! Inkább szunyáljatok még egy keveset, mielõtt újra neki vágnánk az útnak a három fogollyal.

 

Dimitri nyelt egyet. O,ó! Mit fog mondani? 

 

 -Errõl jut eszembe.- fordult oda Fernon a fiúhoz, és hamiskás mosoly jelent meg az arcán- Hogy vannak a foglyok?

 

-Öööö.... Jól,uram. Akarom mondani, izé,... rosszul. Vagyis, ahogy kell lenniük: meg kötözve, igen! Rosszul megkötözve! Mármint erõsen meg vannak kötözve, és... öhm. Nem érzik otthonmagukat. Igen, ez az!

 

Dimitri nagyon elpirult. A vezér biztos, hogy gyanút fogott! Legalábbis az arckifejezésérõl ezt lehetett meg állapítani. 

 

 Szúros tekintettel nézett rá a fiúra.

 

-Nocsak, csak nem valami gond támadt?

 

-N, nem, Fernon.-dadogta.

 

-VEZÉR! FERNON, VEZÉR!!!-ordította a fejvadász, Dimitri pedig hátra hõkölt- Most pedig, állj félre, te kutya! Meg nézem, mi az idegességed oka!

 

Azzal belépett a barlangba. Azt hitte, hogy sokkot kap! A foglyok! Eltûntek, csak egy volt ott!

 

-Dimitriiii!!!!- ordított.

 


 


 

                                                              *

 


 

 Yara és Alex kicsit elfáradt a sok lovaglásban, ezért letáboroztak egy kis tisztáson. Meg is felelt nekik, mivel a közelben egy tó volt. Ott pedig egy forrás. És a lovaknak is szükségük van a pihenésre.

 

 Úgy gondolták, hogy néhány órát még pihennek, de tényleg nem sokat. Hisz' ki tudja, hogy mikor akarnak elindulni Wortonba. Csak az a kérdés, hogy nélkülük vajon el indulnak-e....

 

 -Alex, mindjárt jövök. Csak átöltözök.- mondta Yara, és el indult a tó felé.

 

Már régóta akart egyet fürdeni, és íme, itt az alkalom! Még tartalék ruhája is van, és abban tud fürödni. Keresett egy nagy bokrot, oda bement, és a zöld ruháját át cserélte azúr kék felsõre és szoknyára. Amelyik ruháját levetette magáról, azt el rejteette abban a bozótosban, ahol át öltözött.

 

 

 

  Az ezüstös Hold gyönyörûen tükrözõddött vissza a víz tükrében. A lány már alig várta, hogy belemenjen. A víz meglepõen langyos volt, de kellemes. Yara már évek óta erre vágyott. Langyos vízben fürdésre... Órákon át tudott volna a vízben maradni, de segítenie kell Lewisnak.

 

 -Milyen gyönyörû.-mondta magában.

 


 

  Fél óra telt el, és Yara meghallott valamit. Mintha valaki, vagy valami mászkálna az erdõben. Úgy gondolta, hogy jobb lesz vissza menni Alexhez. Gyorsan ki szaladt a tóból, és a kezébe vette a röld ruháját, csakhogy a felsõ részét ki fújta a szél a kezébõl, egyenesen a vízbe.

 

 Szerencséjére nem vitte olyan mélyre, egészen kívül volt. Csak a part szélére kellett hozzá le guggolnia. Épp amikor fel akart állni, észrevette, hogy tõle pár méterre furcsán elkezdd fodrozódni a víz. Hirtelen egy alak tûnt fel elõtte, alig fél méterre. Fekete köpenye és csuklyája volt. 

 

 -Ááá!- sikított Yara.

 

-Ne sikogass! Nem bántalak!-szólalt meg az idegen.

 

-Ki... va... vagy te?

 

-A Fekete Árny ként emlegetnek, de szólíts csak Lewisnak.

 

-Lewis? Ismerek ...olyat.

 

 Lewis lehúzta a csuklyát a fejérõl,és,... pont úgy nézett ki, mint a másik Lewis!

 

-Lewis? De, hogyan szöktél meg a fejvadászoktól? A frászt hoztad rám az elõbb!- mondta neki Yara.

 

-Engem nem kaptak el fejvadászok, Yara. Aki veletek tartott, az egy csaló. A Yangnak adta ki magát, csakhogy a közeledbe férközzõn, és elvigyen Deron királynak.

 

-Ez nem igaz! Hazudsz!- kiáltotta a lány. Mégis miket beszél ez? 

 

-Nem hazudok! Nem õ a Yang! Hanem,...

 

-Lefogadom, hogy azt mondod, hogy te vagy! De Lewis márhasználta a Tüzet egyszer! 

 

-Ó, amikor a kardjából tört elõ a tûz?- a lány bólintott- Az a kard eleve olyan! Amúgy se lehet tárgyból elõ idézni! Yara, õ át vert téged. Bennem kell meg bíznod.-mondta, és Yara vállára tette a kezét, de a lány el hátrált.

 

-Bizonyítsdbe! Mutass valamit, ha te vagy a Tûz.

 

-Örömmel.

 


 

                                                     

 

                                                            9. fejezet

 

                                                 Lewis vagy Fekete Árny,  

 

                                                     avagy ki kicsoda?

 

                                     

 


 

 Fernon nem hitt a szemének. Csak egy fogoly volt meg! Dimitri tudta mi vár most rá: halál! Annyi biztos!

 

 -Hova tûntek a foglyok? Válaszolj, de azonnal! - ordította a vezér.

 

 -Nem tudom, uram... De higgye el, semmi közöm sincs hozzá.

 

 -Persze, ahogy, Henry halálához sincs!- szólt közbe Vandell.

 

 -Micsoda?! Azt állítod, hogy én öltem meg?!

 

 -Ugyan ki más tehette volna? 

 

  Mielõtt Dimitri újjból megszólalhatott volna, a fejvadász folytatta.

 

 -Nem érdekes egy kicsit sem, hogy Dimitri találja meg Henry holttestét? És hogy nála tûnnek el a foglyok? Egy értelmû minden, Fernon kapitány! Dimitri csaló!!!

 

 -Ezt ellenzem! Uram, ugye nem hisz neki? Miért tettem vol...

 

 -Csönd legyen!- kiáltotta teljes erejébõl Fernon- Vandell! Magyarázd el pontosabban, hogyan is függnek össze a dolgok, ne csak így, fél vállról! És Dimitri, ne szólalj addig meg, amíg én azt nem mondom!

 

  A fiú bólintott.

 

-Szóval. Dimitri találta meg Henry holttestét, igaz? És az õ õrsége alatt tûntek el a foglyok is. Szerintem ez nem véletlen! Dimitri át állt az ellenséghez, és hogy Henry ne akadályozza meg a szökésüket, meg ölte! Vagy esetleg, a foglyok ölték meg, de ez valószínûtlen...

 

-Hmm... Jó a felvetésed, Vandell. Ha nem gondolkoznék, el is hinném ezt mind. Csak hogy! Itt maradt a Tûz elemet képviselõ fiú. Ez nem furcsa neked? Azt még megérteném, ha azt a fajankó másikat hagyták volna itt, de hogy õt... Ez túl átlátszó.- mondta Fernon, mintha nem akarná Dimitrit bajba sodorni, de ez egy pillanat alatt el szállt- Hacsak Dimitri azért hagyatta itt, mert kell neki az ereje! 

 

 -Nem! Ez nem igaz!- szólt közbe a bajba jutott fiú.

 

-Halgass! - mordult rá a vezér, és képen csapta. A többiek mind felébredtek rá.- Nem meg mondtam, hogy tartsd a szád?

 

-I..igen uram. Sajnálom... Egyébként... van itt még valami!

 

 Fernon és Vandell egymásra nézett, és megforgatták a szemüket.

 

-No, és mi lenne az?

 

-Hát,... Henry arcán egy kettõskereszt volt, x-szel áthúzva...

 

Az egész fejvadász csapat meghökkentten nézett egymásra, és félelem tükrözõdött az arcukon.

 

 -Magasságos sárkányok! Ez azt jelenti: a Fekete Árny, a nyomunkban van!

 


 

                                                    *

 

 -Hol lehet már? Komolyan mondom, mindjárt utána megyek, ha öt percen belül nem jön vissza! -mondta magának hangosan Alex. Már ki volt teljesen borulva. Fél órája fel-alá járkált, és Yara sehol! Sõt még Lewist is meg kell menteniük. De ha tehetné, már itt se lenne. Miért kéne segítenie neki is? Ott van Yara, majd õ segít! De hát ha egyszer azt mondta a lánynak... 

 

                                                *

 


 

 A Fekete Árny kilépett a vízbõl, és a lány is fel állt végre. Yara most már tényleg nem volt képben. Túlságosan egyszerre történt minden! Neki ez gyors. 

 

  Az idegen, miután kijött a vízbõl, 3 méter távolságot tett a lánytól. A csuklyája még mindig le volt húzva a fejérõl. Hirtelen elõre tartotta a két kezét, és elkiáltotta magát:

 

 -Amya Haum ven Ikaum!

 

Abban a pillanatban lángok törtek elõ a kezébõl, és hatalmas fény képzõdött a tó parton! Yara hirtelen azt se tudta, hogy mi történt, és amikor észbe kapott, már a földön feküdt. Akkora volt a meglepõdöttsége, hogy hátra esett. A fiú természetesen egyszerre oda szaladt hozzá. Persze, nem égõ kézzel...

 

 -Jól vagy?- kérdezte.

 

 -Ahhh... Hát,... Ki vagy,.. te?

 

 -Lewis. Én vagyok a Tûz elem birtokosa. Én meg mondtam. - felsegítette a lányt- Ugye hiszel nekem? Esküszöm, hogy igazat mondok! Így görbüljek meg!

 

 Az utolsó mondatnál annyira meg görbítette az ujját, hog a lány azt hitte, gumiból van.

 

-Figyelj. Nem is ismerlek. És már más is meg gyõzött ezzel. Honnan tudjam, hogy melyikõtöknek higgyek?!

 

-Onnan, hogy láttad mit tettem az elõbb. Én nem foglak megzsarolni, de ha késõn kapsz észbe, hogy át vertek téged, akkor ne engem hibásztass. Örülök, hogy találkoztunk. További szép estét...! Ó, apropó! Ha mégis meggondolnád magad, akkor csak gyere ide vissza. Minden este it leszek... Na pápá!

 

 Azzal egy szempillatás alatt eltûnt. Yara még gondolkozott egy kicsit, aztán vissza ment a "táborba",Alexhez, a ruháiavl együtt. Úgyis lesz mit mesélnie a fiúnak...

 


 


 


 


 


 

                                                    10. fejezet

 

                                            Kezdõdhet az akció                            

 

                                   

 


 


 


 

   Miután Yara elmesélte, hogy mi történt vele, a fiú csak ámult-bámult.

 

 -Tényleg? És nem esett semmi bajod sem?- aggódott Alex.

 

 -Nem, nem. Nincs semmi bajom! De tényleg ott volt, és pontosan úgy nézett ki mint Lewis! Most mint mondjak? Kinek higgyünk?

 

 Alex gondolkodott, annyira törte a fejét, hogy már rák vörös lett, de egyszerûen nem talált pontos magyarázatot. Mivel utálta Lewist, mármint azt, amelyiket ismerte, így válaszolt:

 

 -Szerintem annak higgyünk, amelyikkel találkoztál a tópartnál.

 

-És miért?- tette fel a kérdést Yara.

 

-Hát, mert az alapján, amit mondott, szerintem neki kéne hinnünk. És nem csak azért mondom, mert ki nem állhatom Lewist!

 

-Hát, jó. De lehet, hogy elõbb "vizsgáztatni" kéne a másik Lewist...

 

-Melyiket?- kérdezte értelmetlen képet vágva a fiú.

 

-Ahj, hát amelyiket meg kell mentenünk!

 

-Jaaa, hogy azt! Igen, renbden. És hogyan?

 

-Azt még nem tudom. Majd útközben eldöntöm. De most induljunk el, mert holnap estére se érünk vissza. Pláne, hogy még egy lovat is elkell kunyerálnunk, mivel elfelejtettük ezelõtt.

 

 Azzal megindultak. 1 órába telt amíg a barlanghoz értek. Síri csönd volt... A  fejvadászok sem beszéltek. Úgy tûnt, hogy az õrök is alszanak. Majd lesz nekik, ha Fernon meglátja õket aludni, az biztos! 

 

 Nagyon csöndben oda kúsztak a még mindig parázsló tábortûzhöz. Yara elindult a barlangba, és intett Alexnak, hogy õrködjön, amíg vissza nem jönnek Lewissal.

 

 Alex gondolta, neki támaszkodik a szikla falnak, pont a barlang bejárata elõtt. De, csakhogy ne unatkozzon, ki vett egy bicskát az egyik fejvadász tarisznyájából, és elkezdett faragni egy figurát, egy kis darab botból.

 


 

                             *

 

 -Lewis, Lewis!- mondta halkan a lány- Itt vagyunk. Ébren vagy?

 

Nem érkezett válasz. Gondolta, biztos alszik. Közelebb ment a fiúhoz, és tényleg. Aludt. Meg rázogatta egy kicsit a vállát, és pár másodperc múlva, a fiú ki is nyitotta a szemét. Momdani akart valamit, de be volt kötözve a szája, ahogy a keze, és a lába. Yara gyorsan eloldozta.

 

 -Azt hittem, sose jöttök vissza.- morgott a fiú- De mondjuk, nem csodálkoztam volna.

 

-Igen, hát én sem...

 

-Na jólvan. Mindegy, menjünk!

 

Azzal megindult, de a lány vissza húzta.

 

-Nem, elõbb tisztáznunk kell valamit!- a fiú aggódott képet vágott, amikor ezt meghallotta. Vajon mirõl lesz szó?

 

-Hát, oké... És, mégis mirõl van szó?

 

 A lány elmesélte neki is az aznap este történteket, de a fiú értelmetlen arcot vágott.

 

-Fogalmam sincs, mirõl beszélsz. De szerintem egy csalóval találkoztál.

 

-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani... De õ bebizonyította, hogy képes irányítani a Tüzet.

 

-MERT ÉN NEM, IGAZ?!- ordított a fiú- AKKOR MÉGIS MIT LÁTTÁL NEM RÉG?

 

                                                   *

 

  Alex már nagyon unta magát. Gondolta, még egy kicsit farag, aztán csatlakozik Yaráékhoz. Éppen az utolsó darabot vágta le, amikor az hirtelen Dimitri homlokának esett.   A fiú természetesen felébredt, és kigúvadt szemekkel bámult Alexra, aki csafütyörészett, és malmozott a kezével.

 

 -Alex, te mit keresel itt?!

 

 -Ó, Dimitri, szia!- kiáltott színlelt meglepõdöttséggel.

 

 -Ne kiabálj! 

 

 -Ó, bocsánat. Egyébként, hát,... én csak azért vagyok itt mert,...

 

Gyorsan körül nézett, hogy hátha talál valami jó kifogást, amikor észre vett egy fura virágot. 

 

 -... Ezt kerestem!- mondta, és gyorsan letépte.

 

 -Igazán? És egyedül jöttél?

 

 -Ööö... Aha!

 

 -Valóban? És akkor mi ez a hang?

 

 -... KÖSZÖNÖM SZÉPEN, HOGY NEM HISZEL NEKEM! PEDIG JOBBAN ISMERSZ ENGEM, MINT ÕT! 

 

-EZT NEM MONDTAM! DE VALÓSÁGOSABBNAK TÛNT!

 

 Erre a hangra felfigyelve Dimitri és Alex beléptek a barlangba. A veszekedõ páros azon nyomban abba hagyta a veszekedést, és oda fordult hozzájuk.

 

-Heló, Dimitri!- mondták kórusban.

 

-Yara, Alex! Arról volt szó, hogy csak titeket engedlek el.

 

-Tudjuk, viszont Lewist nem elengeded, hanem mi szöktetjük meg!- vágott vissza a lány.

 

-Persze, hacsak sikerül.- mondta egy hang az indák mögül.

 

Fernon lépett be a fejvadászaival, teljes harci öltözetbe fel fegyverkezve. (Kard, pajzs, bicska, lándzsa, mivel abba jöttek.)

 

-Na szóval, Vandellnek tényleg igaza volt. Dimitri áruló.- mosolygott hamiskásan a vezér.

 

-Megmondtam, Fernon vezér! És még a Yangot is el akarta engedni!

 

 A fõfejvadász itt Lewis szemébe nézett, és szintén sunyin elkezdett mosolyogni, ahogy Lewis is. De ekkor egy hang szólalt meg pár méternyire tõlük, az erdõ felõl:

 

-Mégis, hogyan engedje el a Tüzet, ha a birtokában se volt?

 

Mindenki hátra fordult, és abban a pillanatban megjelent, a...

 


 


 


 

                       11. fejezet

 

                       Leleplezve

 

                

 


 


 

... a Fekete Árny! Hatalmas volt a döbbenet! Mindenki arcán rettegés uralkodott el. Még Fernonén is! Lewis volt az egyedüli,aki higgattan kezelte a dolgot. Egyáltalán nem volt meglepõdött. Érdekes, nem? 

 

 Alexnak volt a legrosszabb: õ állt legközelebb a Fekete Árnyhoz. Amikor Yara mesélt róla, hát... azthitte,... na mindegy!

 

-Te meg mit keresel itt?- vette a bátorságot megszólalásra a vezér- Nem inkább Wortonban kéne lopkodnod és gyilkolásznod?

 

-Hm.. Ezt én is kérdezhetném tõled. De, szerintem tudod, hogy én mijáratban vagyok. És ne aggódj! Nem kell elmagyaráznod, hogy te miért vagy itt, mert azt még a vak is látná.- mondta nyugodtan a Fekete Árny.

 

-Nekem te ne durrogj, mert elküldetlek Alben-kínzókamrájába!- förmedt rá Fernon- És csakhogy tudd: én elõbb találtam meg a Yint és a...

 

-És a Yangot? Igen?! Na még mit nem! Te is tudod, hogy az az állnok kígyó Jim van átváltoztatva! "Hála" Navaka mágusnak! Valld csak be! Mert  most már hiába titkolod!-

 

-Hát jó. Akkor elmondok mindent. Viszont utána neked kell elárulnod, hogy ki az igazi Tûz. Mert tudom, hogy tudod!

 

A Fekete Árny gyûlölettel nézett bele a fejvadász vezér szemébe, de úgy, hogy az ellenség ne lássa az arcát. 

 

 Fernon bele is kezdett:

 

-Deron királlyal és Navaka mágussal kitaláltuk azt, hogy Jimet átváltoztatjuk a Tûz emberi alakjába. Így legalább ha meglátunk egy ugyanolyan kinézetû fiút, akkor tudjuk, hogy õ az, akit keresünk. Eddig ugyan nem találkoztunk vele, de legalább a Vízet megszereztük, hála Jimnek! Jól átvágta ezt a két eszementet!- mutatott Yarára és Alexre, miközben hatalmasat nevetett- Csakhogy, némi gond akadt az útsorán, hogy árulás fenyeget minket! Itt tapsoljuk meg a mi drágalátos kis Dimitrinket! Alben-kínzókamrája vár rád! És a legrosszabbat kapod! Na szóval. És itt a második bökkenõ, aki te vagy, Fekete Árny! Igen, tudom, hogy a Yint akarod megszerezni, de fogalmam sincs, hogy miért! És mivan a Yanggal? Õ miért nem kell?

 

 A Fekete Árny elmosolyodott. 

 

-Hát, úgylátszik, eljött az idõ, hogy megtudjátok, ki is vagyok én! 

 

Felemelte a kezét, a csuklyájához nyúlt, éslehúzta. Vége, végemindennek! Most már tudják, hogy ki a Tûz!

 

-Szóval te vagy az!- sziszegte a fogai közt Fernon.

 

-Úristen! Akkor õ a csaló!- kiáltott Yara a barlang végében Jimre mutatva. Mielõtt elfuthatott volna, Jim utána ugrott,(mivel már csak így tudta elkapni) és a földre zuhantak. A fiú visszakapta eredeti alakját: vörös, felcopfozott haj. Zöld "kígyószemek"...

 

 Nem tétovázott sokat, gyorsan talpra állt, Yarát felhúzta a földröl, és hátra fogta a kezét. A lány csakúgy ficánkolt!

 

-Nyugalom, szépségem. Ha okos leszel, nem lesz baj!- mondta nyájas hangon.

 

A többi fejvadász se tétovázott: Hárman lefogták Alexet, és a maradék 15 ember a Fekete Árny, illetve Lewis köré állt, és rá fogták alándzsákat. Egyedül Fernon álltnyugodtan, de mégis ijedten.

 

 -Hogy nem jöttem rá elõbb! Hisz' minden jel arra mutatott, hogy igen, te vagy a Tûz!

 

-Igen, hát ezt nagyon jól elrontottad! Mondjuk, ilyen pirinyó kis aggyal, nem csodálom.- gúnyolódott Lewis.

 

-Csönd legyen! Most elviszünk titeket Deron királyhoz. És ajánlom  a nyugton maradást, különben a bolond kis barátotok bánja meg!- mondta, és itt Alexra mutatott.

 

-Na remek! Már nem csak álomszuszék vagyok, meg feneketlen hasú, hanem bolond is! Na jól van ám! Mi leszek legközelebb? Szárnyas pillangó?!

 

-Errõl beszéltem...- vigyorgott a vezér.

 

-Minket nem visz sehova! Csak ha én azt mondom!

 

Azzal Lewis levetette a köpenyt, és újra ezt a mondatot kiáltotta: "-Amya Haum ven Ikaum! "

 

 Ismét tûz jött elõ a kezébõl, sõt a lábából is! Ez nem, ez nem igaz! Még nem használhatja az erejét! Hiszen még nem is tanulta meg irányítani!!!- gondolta magában Vandell, Jim és Fernon.-Biztosan dühös, azért tudja irányítani!

 

 Mindenfelé Tüzet lövellt! Egyedül arra vigyázott, hogy Yarát és Alexet ne találja el. A két barát szerencséjére akkora volt a felfordulás, hogy ki tudtak szabadulni fogvatartójuktól. Yara oda akart szaladni Alexhez, amikor észrevette, hogy Jim csõbe akarja húzni Lewist: direkt Alex felé futott, hogy majd õt találja el! De Yara hamar oda ért, Jimet félre lökte! Nagyon félt, hogy a barátját eltalálja a Tûz, ezért gyorsan eléugrott, és a Vízet segítségül hívta. Túlkésõ! Ahogy megidézte a félelem erejével, a tûz már elérte õt! Hátra vágódott, de szerencséjére épp a felállásból készülõ Alex el kapta. Viszont ez sem tompította az esést. A fejét beverte, a tûz pedig nagyon megégette. Elvesztette az eszméletét.

 

  A fejvadászok ezt észre sem vették! Csakis a saját bõrüket akarták megmenteni. De Lewis figyelmét már felkeltette! Abba hagyta a tûz lövelést, és oda akart szaladni, de egy váratlan pillanatban egy haaaatalmas kígyó ( 3 méter magas, 30 méter hosszú)  a farkával leütötte. És az a kígyó nem volt más, mint...

 


 


 


 

                                                   12. fejezet

 

 Átalakulás

 


 

                                         

 


 


 

  ...Jim! Ez hogy történhetett? Hihetetlen! Alex most már értette miért látta mindig úgy, hogy kígyó szemei vannak: mivel kígyó! Nem tudta, hogy most mit tegyen. Yara eszméletét vesztette, és itthagyni nem-fog-ja! 

 

  Lewis lassan lassan fel állt, de szédelgett. Az elsõ amit meglátott, az az óriás kígyó volt, ami Yarát és Alexet vette célba. 

 

-Gyerünk Yara, ébredj fel!- mondta Alex miközben lazán pofozgatta a lányt- Kérlek! Szükség van rád, gyerünk! Ne akard, hogy bevessem a lábam!

 

 De csak azért sem ébredt fel. Mit tegyenek? Most már csak a Yang segíthet! 

 

-Jól van... akkor!- mondta Lewis magában- Hé, te! Óriás gyíík! Kapj el engem! 

 

  Jim a fiú felé fordult. "Õt kéne elkapnom! Ha õ meglesz, akkor már kész is a küldetés!"- gondolta magában.

 

  Neki indult, és már ott is volt. Lewis pedig épphogy eltudott futni! Amikor a tisztás közepére ért, felnézett a Napra, és egy pillanatra mindent nagy sárga fényben látott. Mintha megvakult volna!

 

  A felé haladó Jimkígyó is észrevette, hogy valami nincs rendben a fiúval. Hirtelen mindent elborított a sötétség! Senki nem látott semmit se, az óriás hüllõ pedig ide-oda csúszkált, míg végül neki ment egy fának.

 

  Alex nagyon aggódott, hogy mi fog történni ez után. Ki akart menni valahogy a tisztásra, csak nem látott semmit se, és hát... Yara. De elhatározta! Kimegy, és kész! Yarát felemelte, és óvatosan elõre lépkedett. Csak nehogy belemenjen egy fejvadászba! 

 

  

 

    Valami elkezdte égetni, és a forróság egyre csak nõtt! 

 

-Ááá!- ordított fel Lewis, mivel már nem bírta. Hirtelen elkezdett sárgáspirosan világítani  a keze, aztán a fényesség egyre csak nõtt! Õ volt most az egyetlen, aki és ami fényt adott a szörnyû sötétségbe. De aztán szikrázni is elkezdett, nem csak a keze, hanem az egész teste, a fejétõl a talpáig!

 

-Mi történik velem?! Ááá! Segítség!!!

 


 

  A fejvadászok döbbenten nézték az eseményeket. Életükben nem láttak még ilyet! Egyedül csak Fernon volt az, aki tudta, mirõl van szó. Kezdõdik az át alakulás! De akkor nem csak õ, hanem a lány is át alakul! (Persze nem testileg, hanem lelkileg, és képességileg.) Rá nézett a Yinre: kék fény vette körbe!

 

  A barátja ijedten tartotta a karjában, és fogalma nem volt arról, hogy mi folyik itt. De érezte, hogy a lány teste egyre hûvösebb lesz, és: felébredt!

 

Örömében át ölelte a lányt, de Yara csak állt egy helyben. A szeme! Atya ég! Víz volt a szeme helyén! Alex ránézett Lewisra: neki pedig tûz! Legalább

 

20 méterre álltak egymástól, de még úgy is tisztán látszott.

 


 

  Yin és a Yang a levegõbe emelkedtek, és valahogyan egymás mellé kerültek. Elkezdtek keringeni a másik körül, de szuper szónikus sebességgel! Olyanok voltak együtt össze olvadva, mint egy: Yin-Yang jel! Abban a pillanatban hatalmas szélvihar támadt, és megjelent egy sárkány. De nem akármelyik: Deron király sárkánya! Hátán, magával a királlyal!

 

 

 

 

 

                                                                                

 


 

                                                   13. fejezet

 

                                                Menekülés

 


 

                                        

 


 

   Alex nem hitt a szemének, ahogy a fejvadászok sem! Hogyan kerülnek ezek ide?! Mi ez, "Rosszak Egyesülete Találkozó?"- gondolta magában Alex. Ekkor rá nézett a Yin-Yangra: gyorsabban, és erõteljesebben kezdtek forogni, ahogy Deron király is belehúzott a menetbe. Úgy tûnt, mintha õket támadná. És valóban! Garan, a sárkány elkezdett rájuk tüzet okádani, ami használt is! Legalábbis egy pillanatra... Elkezdtek lassúlni, de aztán megint gyorsan forogtak.      Deron is bevetette a fegyverét: varázsolt. Ezekszerint varázsló? De akkor mi szüksége van arra a... hogy is hívják? Á, Navaka mágusra? Vagy õ adja az erejét?!

 

  A király felemlte a bal kezét, a tenyerét az ég felé tartotta, és gyorsan a jobb mutatóujjával az égboltra bökött. Nagy szürke fény áradt a karjaiból, és orkánt idézett! Dörrenések, villámlások; Szélvihar, esõ! Szörnyû! Sõt még a sárkány is! 

 

  Yara és Lewis nem úgy néztek ki, mint akik vissza tudják verni az ellenséget! Vagy mégis? A lány teste átalakult vízzé, a fiúé pedig tûzzé! A tenyerüket össze rakták, és... jaj ne! Vissza változtak! 3 métert zuhantak. 

 

  -Deron király! Most kapja el õket!- kiáltotta Fernon. Õfelsége gúnyosan elkezdett mosolyogni, és leszállt a sárkányról. Oda sétált a két elemhez, de amikor elakarta õket fogni Alex elé ugrott.

 

 -Hé, ezt kóstold meg!- mondta, és egy vargányát tömött a szájába, aztán még egyet, még egyet, és még hármat- Finom, ugye?

 

Aztán felrántotta mindkét barátját a földrõl, és sietve azt mondta nekik:

 

 -Most menjünk! Gyerünk! Induljunk!

 

Yara és Lewis hamar vették az adást, és elindúltak. Hívták Dimitrit is, elengedték a nekik nem kellõ lovakat, aztán fel a lóra, hopp-hopp! Irány Worton!

 

 Igen, igen... De az ellenség se tétlen! Jim gyorsan feltápászkodott a fa tövébõl, mivel még mindig ott gubbasztott, és utánuk indult. A fejvadászok viszont csak gyalog követték õket. Egyedül a gombás szájú Deron király és Fernon vezér repült sárkányon. Úgy követték õket.

 

 -Ezt még meg keserüli az a fajankó! Az én számba ilyen izét tömni?! Ha elkapom, akkor mehet Alben-kínzókamrájába!

 

-Úgy van királyom! Jól mondja! Egyébként jól idõzített felséged. Ha nem lép közbe, már talán nem élne egy fejvadásza sem. 

 

-Ez csak természetes...

 

-Árulónk is van.

 

 Deron király össze ráncolta a homlokát. El árúlta valaki? ÕT? 

 

-No, és ki volt az az életét nem sajnáló tökfej? Talán Vandell?

 

-Á, nem uram. Dimitri!

 

-Micsoda??? Az a semmire kellõ szembe mer szállni velem? Heje-huja lesz neki! Kínzókamrába mehet az is!

 

-Még valami királyom...

 

-Mi az?!- kérdezte dührohammal küszködve Deron.

 

-Halottunk is van.

 

-Nem érdekes. Sokan vagyunk. 

 

-De nem akárki halt meg.

 

-Csak nem elérzékenyültél Fernon? Nyápic társaság vagytok! Ezen könnyeket vetni! Szánalmas!!

 

  Fernon a fogait csikorgatta.

 

-Henry. Õ halt meg. A Fekete-Árny végzett vele. Vagyis inkább úgy mondanám: a Yang.

 


 


 

                                                       *

 


 

  Vágtattak szuper gyorsan, ahogy csak tudtak. De a kígyót nehéz volt lerázni, ahogy a sárkányt is. Fõleg, hogy az meg tüzet fújt rájuk. De már nem volt messze Worton! Néhány kilóméter, és ott vannak!

 

  -Itt lesz egy elágazás, ott lerázhatjuk õket! A sárkány elõl pedig elbújunk a hegyek között!- mondta Dimitri- Aztán indulhatunk is Wortonba!

 

A többiek örültek ennek a hírnek, és tetszett is nekik. Igen, ez az! Ott az elágazás! 

 

 -A füvön menjetek, én is mindjárt utánatok megyek, csak elõtte el kell valamit intéznem!- kiáltotta nekik Dimitri.

 

Mindenki balra fordult az elágazásnál, és a füvön ment, kivéve Dimitrit. Õ jobbra fordult, és a poros úton ment egy darabig, csakhogy félre vezesse az ellenségüket. Amikor úgy látta elég lesz a pata nyom, az erdõbe szaladt, nehogy meglássák, és csatlakozott a többiekhez.

 

 A fejvadászok, mivel jobbra látták menni a nyomokat arra mentek. Már csak a sárkányt kell lerázni, aztán... !

 

 -Ha láttok egy folyót, akkor szálljatok le a lóról, és ugorjatok bele! A víz alatt fogunk úszni egy kicsit, mivel olyan magasról nem látszunk, ahol a sárkány van! Aztán ha el érünk egy barlangot, akkor felbukhatunk!- magyarázta Dimitri. Mázli, hogy velük van!

 

  Amikor oda értek, elengedték a lovakat, akik tovább futottak, õk pedig beleugrottak a folyóba. 

 

 A sárkány persze a lovakat követte.

 

 A barlangon is átúsztak, és ki értek a...: Honay-tóhoz! 

 

 -Figyelem! Most vegyetek nagy levegõt, mert mélyre le kell úsznunk! Kövessetek, és egy pillanatra se álljatok le, mert nem lesz elég a levegõtök!

 

Dimitri lebukott, a többiek pedig utána. Nem volt könnyû, de sikerült nekik. Át úsztak a boltív alatt, és át értek: Wortonba!
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Cheap Viagra In Australia KelScomma

(KelScomma, 2019.10.06 15:10)

Genuine Cialis Brand From Europe Viagra Pills Online [url=http://cialiorder.com]buy generic cialis[/url] Amoxicillin Antibiotics Weil Levitra 20mg Bayer

Az utolsó sárkány: víz és tűz

(Molnár Dániel, 2018.03.20 06:31)

Ez nagyon jó volt :) a 2-évadát is ki olvastam a harmadik része mikor jön ki?
Várom nagyon :D
Köszönöm előre is a választ

 

 


Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 13884
Hónap: 56
Nap: 3